‘Könyvek’ kategória archívum

Stephenie úgy érezte,hogy jár annyi Edwardnak,hogy ő is elmondhassa mit élt át. El is kezdte a könyvet,ami sokkal hosszabbnak ígérkezik a Twilight-nál. A Midnight Sun első fejezete majdnem kétszer olyan hosszú mint a Twilight-é. Mikor elkezdték forgatni a filmet, Steph megosztotta ismerőseivel a kéziratott, ám valaki visszaélt az írónő bizalmávan és a könyv első fejezetei felkerültek egy internetes megosztó portálra.Stpeh örjöngött a dühtől és úgy döntött,hogy saját honlapján is közzé teszi a kéziratot,hogy a rajongók inkább tőle szerezenek tudomást a történtekről. Steph félbe hagyta a Midnight Sun írását, azt mondta vár max 2 évet,hogy lenyugodjon,mert ha most folytatná valószínű,hogy James nyerne és az összes Cullen meghalna.Szóval várhatóan 2010-ben befejezi a könyvet…

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

“Ha az készül megölni téged, akit szeretsz, nincs választási lehetőséged. Hogy is menekülhetnél el, hogyan is küzdhetnél az életedért, amikor ezzel fájdalmat okoznál ennek a szeretett személynek? Ha nem maradt más, csak az életed, amit neki adhatsz, hogyan is tagadhatnád ezt meg tőle? Ha igazán szereted?”

Amikor Bella Swan ráébred, hogy visszavonhatatlanul beleszeretett egy vámpírba, az élet hirtelen veszedelmesen izgalmas lesz számára: tündérmese és rémálom keveréke. Mivel érzései két irányba rángatják: – szenvedélyesen szerelmes Edward Cullenbe, ugyanakkor mély barátság fűzi Jacob Blackhez, a vérfarkashoz -, viharos, küzdelmekkel és lemondásokkal teli évet tudhat maga mögött, míg végre eljut a végső fordulópontig. Rövid időn belül döntenie kell: a halhatatlanok sötét, de csábító világát választja-e, vagy a teljes emberi életet? Márpedig ez a döntés lesz az a hajszál, amelyen két törzs élete is múlik.
Most, hogy Bella meghozta a döntést, megdöbbentő, váratlan események sorát indítja el vele. Amelyeknek felmérhetetlen, megsemmisítő következményei is lehetnek. Lehetséges, hogy most, amikor Bella élete szövetének különböző szálai – amelyeket először az Alkonyatban követhettünk, majd az Újholdban és a Napfogyatkozásban kísérhettük figyelemmel szétbomlásukat és elszakadásukat -, úgy tűnik, készek újra egyesülni, éppen most fognak megsemmisülni… végleg?

Az Alkonyat-saga legújabb döbbenetes, türelmetlenül várt kötetében, a Hajnalhasadásban végre fény derül ennek a lenyűgöző romantikus történetnek, amely olvasók millióit bűvölte el, minden titkára és rejtélyére.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Miközben Seattle-t rejtélyes gyilkosságsorozat tartja rettegésben, és egy gonosz vámpír még mindig nem adta föl, hogy bosszút álljon rajta, Bellát továbbra is minden oldalról veszély környékezi. És mintha ez nem lenne elég, kénytelen választani Edward iránt érzett szerelme és Jacobbal való barátsága között – és közben tudja, ennek a döntésnek az lehet a következménye, hogy újra lángra lobban az ősi ellenségeskedés a vámpírok és a vérfarkasok között. Miközben vészesen közeledik az érettségi időpontja, Bellára még egy további döntés is vár: választania kell élet és halál között. De vajon melyik melyik?

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Bella betöltötte tizennyolcadik születésnapját, és ettől egyáltalán nem boldog. Sőt! Ha lehetne, nemzeti gyásznappá nyilváníttatná. Egy évszázad ide vagy oda Edward javára, akkor is úgy érzi biológiailag máris idősebb a fiúnál. Alice persze nem fér a bőrébe, és mindenáron bulit akar rendezni a lánynak. A buli ünnepinek indul, de hatalmas katasztrófa kerekedik belőle. Bella élete veszélybe kerül, Edward pedig élete legnehezebb döntését hozza meg.

A lánynak nincs más választása, mint beletörődik a döntésébe, de ennek nagy ára van. Már nem a régi lány koptatja az iskolapadot, barátaival nem törődik, a tanulásba és a magányba menekül. Jacob Black az egyetlen, aki közel kerül hozzá. A fiú visszahozza a lányt az életbe, de hamarosan ő is furcsán kezd viselkedni.

Bella eddig azt hitte már megismerte Forks összes titkát. De az első rész csupán a kezdet volt! Újra veszélyben az élete, és neki megint hallgatnia kell.

Sok embernek ez a kedvenc része, amit bizonyos mértékig meg tudok érteni, de számomra túl sok benne a fájdalom, ezért nálam inkább a negyedik helyen áll. De ne értsetek félre! Nagyon jó a történet és a könyv. Az írónő még többet mutat meg tehetségéből. Az amerikai kiadásban az első rész 434 oldalt tett ki (itthon 502), a második pedig 563 oldalt. Úgy látszik Stephenie Meyer is minél jobban belebonyolódott a történetbe és egyre bátrabb lett a rajongók visszajelzéseitől, annál többet akart mesélni. (Csak tájékoztatás képpen a negyedik rész 754 oldalt tesz ki.) Ami egyáltalán nem baj, mert egy pillanatig sem unatkozunk mialatt az Alkonyat részeit olvassuk! Egy nap majd elmondhatjuk erről a sorozatról is, hogy egyszerre olvassuk el, hogy teljes legyen az élmény.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Mersz szeretni? Az életed árán is? Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a „mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő… Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik…

A szerzőről:

Hivatalosan még egy szó sem jelent meg tőle magyarul, de már nálunk is kultusza van, ahogy néhány éve a világ minden táján. A neten szaporodnak a Stephenie Meyer rajongói oldalak. Az amerikai írónő népszerűsége hollywoodi sztárokéval vetekszik. És nem méltánytalanul. Meyer minden kétséget kizáróan egy eredeti hangú író, friss, briliáns stílusú író, aki Twilight (Alkonyat) című regényével üstökösként robbant be az amerikai irodalmi elitbe úgy, hogy közben tinédzserek és felnőttek millióit hódította meg.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Milyen összefüggés van a brit sajtómágnás halála, egy Moszkva belvárosában elkövetett merénylet, a Jelcin elleni szervezkedés, egy nukleáris erőmű felrobbantása és a Szaddam Husszein iraki diktátorhoz eljutó nukleáris fegyverek között?
Az amerikai katonai hírszerzők belecsöppennek az események kellős közepébe, ahol izraeli titkos ügynökök, CIA-tisztek, egykori KGB-s tábornokok és amerikai katonák olykor macska-egér harcot, majd pedig véres háborút vívnak egymással.
A széthulló Szovjetunióban hatalmi harcot vívó erők komoly veszélybe sodorhatják az egész világot. Egykori halálos ellenségek kötnek békét a veszély elhárítása érdekében, míg velük szemben hajdani szövetségeseik áldozzák fel milliók életét.
Stephen Coonts, Az utolsó bevetés című könyv szerzője ezúttal nem bravúros haditechnikai tudását csillogtatja, hanem a mai orosz viszonyok és a legnagyobb titkosszolgálatok belső világának mesteri szakértőjeként nyűgözi le az olvasót.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Valami bűzlik. Ezúttal nem Dániában, hanem a hajdani angol gyarmaton, Hongkongban. Legalábbis erre hajlanak az amerikai kormányban, és más ötletük nem lévén, a jobb sorsa érdemes tengerésztisztet (Jake Grafton) küldik a helyszínre. Ott korábban már egy CIA ügynök megpróbált kutakodni az árnyak között, de ezzel csupán idő előtt bekövetkező golyó általi halálra ítélte saját magát.
Feladatát ebből kifolyólag félbehagyta, de semmi baj, majd jön Jake. A biztonság kedvéért mellé adnak egy CIA ügynököt (Tommy Carmellini – vele is találkoztunk már a szerző Kuba című könyvében), és már ott is találja magát a Népi Felszabadító Hadsereg, valamint megbízható pártfunkcionáriusok által igazgatott városban.
Álcázásul vele utazik felesége is (Callie), aki valamilyen banális konferencián előadóként szerepel.

Ez után a kissé hosszúra nyúlt felvezetés után kénytelen-kelletlen szóvá teszem véleményemet. Khm. Szóval az jár jól, aki a regényt nem mint valóságra épülő történetet olvassa, hanem mint az írói fantázia termékét. Míg ugyanis Coonts általam korábban olvasott regényét (Kuba) még többé-kevésbé hihetőnek találtam, ezúttal ezt még véletlenül sem sikerült.

Visszatérve a történetre. Jake és társa megjelenése nem várt módon felpörgeti az eseményeket, a kínai üzletembert például percekkel a kapcsolatfelvétel (vagy mifene) előtt ismeretlen tettes(ek) lelövik, majd nem sokkal később elrabolják a jóképű tengerésztiszt feleségét.

Ez a lépés – talán mondanom sem kell – hibásnak bizonyul, mivel egy felbőszült, mindenre képes, a szabályokkal, diplomáciai megfontolásokkal cseppet sem törődő családfővé változtatják a férfit, aki minden áron igyekszik visszaszerezni párját. Persze az emberrabló(k) eredetileg nem ezt szerették volna…

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Egy új orosz fegyverről adatokat gyűjtő amerikai kémrepülőgépet valahol Szibéria felett lelő egy rejtélyes, szinte a semmiből ott termett MIG vadászgép. Véletlen baleset történt, vagy a támadás a harmadik világháború kezdetét jelzi? Bármibe kerüljön is, a kérdésre választ kell találni, s a feladatot nem kaphatja más, mint a NSA, az Egyesült Államok főleg elektronikus felderítéssel foglalkozó Nemzetbiztonsági Ügynöksége, illetve annak elitcsapata: a Fekete Mélység. Hamarosan megkezdődik a végső versenyfutás…

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

A könyvben napjaink olyan futurisztikus témáit vizsgálja a szerző,  

amelyekről sok szó esik: ufók, csillagközi és időutazások, idegen civilizációk, Földünk jövője… E témákban nem mellékes, hogy ki mennyire engedheti szabadon szárnyalni fantáziáját. A szerző a Természettudományi Múzeum nyugalmazott főigazgató-helyettese, a biológiai tudományok kandidátusa, jelen könyv kiadásra való előkészítése idején hunyt el. Számos sikeres ismeretterjesztő könyv szerzője volt. Ebben a posztumusz könyvében napjaink olyan futurisztikus témáit vette vizsgálat alá, amelyekről sok szó esik: ufók, csillagközi és időutazások, idegen civilizációk, Földünk jövője… E témákban nem mellékes, hogy ki mennyire engedheti szabadon szárnyalni fantáziáját.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

A Szupercivilizáció fényt derít a történelem előtti idők szupertudományára. Ez a rendkívüli történet arról szól, hogy hogyan vezetett el a “megalitikus yard” – egy ősi hosszúság-mértékegység – rejtélyének megfejtésére irányuló kutatás egy kényszerítő erejű bizonyíték felfedezéséhez, mely arra mutat, hogy létezett egy ismeretlen, magasan fejlett kultúra, mely megelőzte a legkorábbi ismert civilizációkat, a sumerokét és egyiptomiakét. Léteznie kellett egy Szupercivilizációnak.
Knight és Butler felfedi egy csodálatosan összehangolt mérési rendszer titkait, mely mindörökre elveszett volna a világ számára. Ez a rendszer jóval fejlettebb volt bármely ma használatosnál, és ez képezi alapját mind az angolszász birodalmi, mind a metrikus mérési rendszereknek. Ezek az ősi tudósok ismerték a Föld, a Hold és a Nap méreteit, mozgásait és arányait – lemérték a Naprendszert, és még azt is megértették, hogy a fénysebesség hogyan integrálódott bolygónk mozgásaiba.
Következtetéseik szemben állnak mindazzal, amit modern világunk eredetéről tudni véltünk – de a bizonyíték tagadhatatlan. Az e felfedezésekből eredő következtetések messze túlmutatnak egy történelem előtti “szupertudomány” felfedezésének elképesztő voltán; nagy tervre utalnak, aminek teológiai következményei messzire ágazóak lesznek.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

“A Központi Fizikai Kutató Intézetben sokáig foglalkoztam a hirtelen forrásba jövő folyadékokkal kapcsolatos számításokkal, 

a buborék és a folyadék közötti kölcsönhatásokkal. Egy idő múlva már álmomban is tudtam, mennyi energiát adhat vagy kaphat egy gömb alakú, gáz halmazállapotú közeg a környezetétől. És amikor előszőr láttam fotón, hogyan csinált a gömbvillám egy tizedmásodperc alatt a sáros talajból üvegsalakot, tudtam, hogy ez olyan terület, amit lehet is, érdmes is kutatni”

“Ma a gömbvillám még alig-alig ismert, szórványosan előforduló jelensége a természetnek, igazán komolyan nem figyelnek rá; túlságosan furcsa és ritka ahhoz, hoy tudományos program legyen, s a tetejébe eddig még csak véletlenül sem sikerült mesterségesen előállítani!’

“Abban biztos vagyok, hogy a feladat három térdimenzióban nem oldható meg, de az is biztos, hogy a végső, tökéletes megoldásig még hosszú az út.”

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

“Nagyon szegény munkáscsaládból származom. A kritikusok szerint manapság nehézkes dolog ezzel kezdeni egy önéletrást. Meglehet, de szerintem ez a kezdő mondat legalább eredeti, mert szntiszta igazság, amihez egész történetemben ragaszkodni kívánok.”
- A szerző Ő Brit Felsége Királyi haditengerészetben szolgált és az ott megélt elmlékeit szeretné megosztani Önökkel.

A »mélységben«

Nagyon szegény munkáscsaládból származom. A kritikusok szerint manapság nehézkes dolog ezzel kezdeni egy önéletrajzi írást. Meglehet, de szerintem ez a kezdő mondat legalább eredeti, mert színtiszta igazság, amihez egész történetemben ragaszkodni kívánok. Mint minden egyéb, az önéletrajzi művek is megváltoztak. Évekkel ezelőtt ritkán vetettek papírra ilyesmit; rendszerint az a kevés mű is kékvérű ivadékok tollából származott, ők főleg azt bizonygatták, hogy egyik ősük Boadiceával együtt perzselte föl a római kori Londont. Mostanában más dolgokról szólnak ezek az írások; ma már nem töltenek ki oldalakat a bálok, estélyek és más arisztokratikus kedvtelések. Az önéletrajzíró – zsonglőrködve a szavakkal – előkelő, de szűkös körülmények között fölcseperedett entellektüel benyomását igyekszik kelteni, aki borotvaélen táncolva gyűrte le egyetemi éveit. Később mindig kiderül, hogy egyszerre csak felbukkan egy nagynéni, hogy kifizesse az adósságot, máskor meg szeretett unokaöccsének küld egy kis hazai vadpecsenyét. Ez valóban nagyon megható, és az ember már-már sajnálja az írót azért a nyomorért, amely meggátolta, hogy kocsit vegyen – mármint a harmadikat. Ezek az álnyomorban tengődő úriemberek, valahányszor barátjuk betoppan egy kis csevegésre, különös nyelvi fordulatokkal élnek, például: “Mit innál, kérlek?”
A mi csakugyan nyomorgó, nyolcgyermekes családunkban, részeges apával súlyosbítva, a kényszerű tömörség nyomta rá bélyegét asztali csevegésünkre. Ha anyám cukrot adott a teához, teljes komolysággal mindig hozzáfűzte: “El ne felejtsétek: a cukor édeskésre való, nem sűrítésre.” Ha egy kenyérkereső gyerek netán kevesellte adagját, anyám mindjárt megmagyarázta neki: “Ott még kevesebb van, ahol semmi sincs.”

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Horatio Caine hadnagy és zseniális helyszínelő csapata ezúttal is a bizonyítékok segítségével szolgáltat igazságot az ártatlan áldozatoknak – mindazoknak, akik már nem tudnak kiállni önmagukért.Bár a maffiavezér Kurt Wallace megöleti legfőbb riválisát, a gátlástalan bűnözőnek továbbra is keményen meg kell küzdenie azért, hogy felügyelje kiterjedt birodalmát. Már-már sikerül ehhez szövetségesre találnia, amikor a hidegvérű bérgyilkosok végérvényesen “megoldják” ezt a problémáját. Miamiban elszabadul a pokol: mindegyik banda magának akarja megszerezni a városi alvilág irányítását. Caine és emberei a végkimerülésig dolgoznak: nyomoznak, elemeznek, összefüggéseket keresnek, hogy kiderítsék, vajon ki állhat a példátlan vérfürdő hátterében…

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Amikor a Newcombe-Gold reklámügynökség dolgozói hétfő reggel megérkeznek a munkahelyükre, még nem is sejtik, hogy aznap ujjlenyomatvétel és rendőrségi kihallgatás vár mindannyiukra.  

Ugyanis valamelyik kollégájuk néhány gyermekpornót ábrázoló fotót felejtett a cég társtulajdonosának a nyomtatójában. A bizonyítékok az egyik számítógépben rejlenek, s a kislányát egyedül nevelő Catherine Willows, valamint Nick Stokes, aki gyerekkorában maga is megtapasztalta a felnőttek kegyetlenségét, kitartó munkával végül leleplezi, és rács mögé juttatja a tettest. Mindeközben a polgármester-választás előtti napokban holtan találják a város első emberének titkárnőjét.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Az HELYSZÍNELŐK című népszerű sorozat nézői most végigolvashatják az izgalmas krimiket, és nyomon követhetik a zseniális helyszínelő csoport munkáját.   

Lynn Pierce, a vallásos feleség és anya a szomszédaira bízza azt a hangfelvételt, amelyen a férje megfenyegeti, hogy megöli és feldarabolja. Ezt követően Lynn nyomtalanul eltűnik.
Las Vegas másik végében Jenna Patricket holtan találják az Álombabák nevezetű sztriptízbár tánckabinjában.
Kinek vagy kiknek állhatnak útjában ezek a nők? Hogyan lehetne megtalálni a gyilkosokat, akik minden nyomot eltüntettek maguk után?
Gil Grissom, Catherine Willows, Warrick Brown, Nick Stokes és Sara Sidle – az öt elkötelezett bűnügyi szakértő – a látszólag jelentéktelen nyomokból kiindulva, fáradságos és aprólékos munkával derít fényt a rejtélyes és kegyetlen gyilkosságokra.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Kedvenc Las Vegas-i helyszínelőink újabb kalandos és minden eddiginél izgalmasabb nyomozásra invitálják hűséges olvasóikat.  A Bűnös Város egyik szállodájában agyonlőnek egy ügyvédet, aki a maffia-perekben szerezte kétes hírnevét. Las Vegas külterületén egy rozsdásodó lakóbusz alatt az építőmunkások egy tizenöt éve meggyilkolt, mumifikálódott emberi testre bukkannak. A helyszínelők ezúttal is reménytelennek látszó küzdelmet vívnak az idővel, valamint az agyafúrt és gátlástalanul kegyetlen bérgyilkossal, aki amint rádöbben arra, hogy sarkában a törvény, egymás után szedi újabb és újabb áldozatait. Gil Grissom és csapata – Catherine Willows, Sara Sidle, Warrick Brown, Nick Stokes -, Jim Brass nyomozóval karöltve ezúttal már nem csupán a gyilkossal, hanem az FBI-jal is megvívja a csatát. Mint azt már megszokhattuk, a feszültség egyetlen percre sem csökken, s a helyszínelők aprólékos és fáradságos munkája fényt derít minden rejtélyre. Íme, a legújabb, izgalmas kötet a sorozat kedvelőinek!

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

A magyar olvasóknak is bemutatkozik a televízió képernyőjéről már jól ismert MIAMI helyszínelő csapat:

Horatio Caine, Alex Woods, Calleigh Duquesne, Eric Delko és Tim Speedle. Las Vegas-i kollégáikhoz hasonlóan ők is kíméletlen tempóban üldözik a gátlástalan gyilkosokat, és a látszólag semmitmondó nyomokból kiindulva sorra oldják meg a rejtélyeket. A történet Las Vegasban – még Grissom területén – kezdődik, ahol holtan találnak egy fiatal énekesnőt. Minden nyom a szállodamágnás Thomas Lessorhoz vezet, ám, jó kapcsolatainak és szerencséjének köszönhetően, Grissom és csapata kénytelen végignézni, ahogy a férfi felszáll a repülőre, és úgy tűnik, megússza a dolgot… Miamiban azonban már nem érkezik meg a szállodájába, és a tengerparton egy tinédzser párocska hátborzongató csomagot talál a homokba ásva. Vajon kinek állhatott az érdekében kiiktatni a cseppet sem makulátlan erkölcsű üzletembert? És ezzel megkezdődik a hajtóvadászat… Horatio Caine és emberei szívós következetességgel és kitartással nyomoznak, s fáradozásuk végül elnyeri jutalmát. A feszültség egyetlen percig sem csökken, és mint azt már megszoktuk, csak a könyv legvégén derül fény az igazi tettes vagy tettesek kilétére és indítékaira. Íme, egy újabb izgalmas olvasmány a sorozat kedvelőinek!

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Távoli. Békés. Festői. Ezek a jelzők egytől egyig ráillenek a Mumfordhegyi Szállodára, a helyszínelők évi kongresszusának színhelyére. A résztvevők között ott találjuk régi ismerősünket, Gil Grissomot, akit Sara Sidle kísér el erre az útra, amely rögtön a megérkezésük után váratlan fordulatot vesz, így kénytelenek a gyakorlatban is bemutatni helyszínelői képességeiket. Szakadó hóban, emberpróbáló viharban – vagyis számukra ismeretlen terepen – kell kideríteniük, kinek állhatott útjában az a férfi, akit előbb lelőttek, majd felgyújtottak az erdőben. Eközben Las Vegasban Warrick Brown és Nick Stokes a csinos Catherine Willows rátermett irányítása alatt mindent elkövetnek, hogy megtalálják azt a személyt, aki a Mead-tó melletti erdőben akart megszabadulni egy mélyhűtött női holttesttől…

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

A Helyszínelők legújabb epizódjában egy jómódú üzletember mostohalánya azzal a kéréssel fordul a rendőrséghez, hogy indítsanak nyomozást anyja váratlan halála miatt. A lány szerint ugyanis a kapzsi férj megölte őt. Amikor a helyszínelők kihantoltatják a tetemet, kiderül: a sírban egy ismeretlen fiatal nő fekszik… Hamarosan felbukkan egy ismeretlen sorozatgyilkos, aki gazdag és idős embereket gyilkol. De mi köze e két ügynek egymáshoz? Kiderül a kíméletlen hajsza során…

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Az 1923-ban született amerikai regény- és drámaíró, Joseph Heller első regénye korszakalkotó, groteszk, mégis zseniálisan ábrázolja a háborút. A háborút, mint őrült gépezetet, amelyben mindenki őrülten viselkedik, és amelyből akkor sem lehet kikerülni, ha valaki őrült, és akkor sem, ha valaki normális. Ez a 22-es paragrafus csapdája. És egyben világunk abszurditásának egyik legtökéletesebb megfogalmazása.

A szerző saját háborús élményeiből (bombázó hadnagyként hatvan bevetésen vett rész Olaszország fölött) merítkező regénye megújította a háborús regényt, hiszen nem a háború szörnyűségeiről, a hadászati mozgásokról, a katonák szenvedéseinek naturalisztikus bemutatásával foglalkozik, hanem a háború önmagába visszatérő esztelenségéről szól.

Ennek megfelelően vonultatja fel az önmagából kifordult világ abnormális társadalmi típusait, akik logikailag torzított kiindulópont után, a torzított logikán belül logikusan cselekszenek. Az ábrázolt világ torzultsága, érzéketlensége, kommunikációra képtelensége, romlottsága és cinizmusa a szabad asszociáció és időkezelés eredményeképpen lesz olyan sokkoló.

A cselekmény színhelye egy földközi-tengeri amerikai légitámaszpont, a II. világháború olasz frontján. Itt állomásozik többek között a bombázópilóta Yossarian kapitány is, aki az egymás utáni bevetések szörnyűségei, a folyamatos rettegés, és bajtársai halálának látványa elől a kórházba menekül.
Itt találkozik azzal a sebesülttel, aki tetőtől talpig be van bugyolálva, és egy palackból folyadék csöpög a kötései alá, alul pedig egy hasonló edénybe távozik a nedvesség. Egy ápolónő időnként megjelenik, és megcseréli a palackokat. A betegek pár nap után megkérdőjelezik azt, hogy van-e egyáltalán valaki a kötések alatt.
Aztán itt van Milo, az ellátásért felelős tiszt, aki eladja az ejtőernyőket, mert eszményi alsóneműt lehet belőlük varrni. Hát ez sem igazán hősies hozzáállás.

Heller keserű, groteszk alkotása sokkal érdekesebb képet fest a háborúról, illetve a háború emberekre gyakorolt hatásáról, mint ahogy azt megszokhattuk. Lehet, hogy humorral tényleg könnyebb túlélni a szörnyűségeket, de attól a szörnyűségek még nem válnak meg nem történtekké.

Mindenesetre a történet felkeltette a filmesek érdeklődését, aminek eredményeként 1970-ben nagysikerű film készült belőle.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

A gazdag és fiatal Michael Cotter anyja tiltása ellenére feleségül akarja venni a szép és szegény festőlányt. Ám egy tragikus baleset gyökeres változást hoz az életükben.
Nancy gyönyörű arca a baleset során megsérül, és szépsége odalesz.
Michael teljesen összeroppan, amikor anyjaazt mondja neki, hogy a kedvese meghalt. ACotter-házba lassan visszaköltözik a nyugalom.
A sors kegyetlensége miatt külön-külön próbálnak szerencsét. Ám a sors útjai kifürkészhetetlenek…

Vajon sikerül-e betartaniuk az egy-
másnak tett ígéretüket?…

Nancy levette a nyakából a világoskék gyöngysort, és -a
szikla alatti puha homokba ejtette.
- Ez a gyöngysor lesz köztünk a kötelék. Fizikailag fog
összekötni minket. Mindig jó lesz, amíg csak ez a szikla, ez a part és ezek a fák itt maradnak. Jó lesz ugye
- Jó lesz. – A fiú valóban rámosolygott. – Nagyon
romantikusak vagyunk.
- Miért ne! A szerelem ajándék. Mi szerencsések
vagyunk, nekünk jutott belőle. Miért ne ünnepelnénk meg.
- Igazad van. Legyen ez a hely a szerelmünk otthona.
- Most pedig ígérjünk meg valamit. én megfogadom,
hogy soha nem felejtem el, mi van itt és miért. Most te jössz.
- Megérintette Michael kezét. A fiú, lehajolt hozzá,
megint rámosolygott. Még soha nem szerette ennyire Nancyt.
- Én pedig megfogadom… hogy téged sohasem hagylak
el…
Aztán, minden különös ok nélkül felnevettek. Mert
annyira jó volt fiatalnak, romantikusnak és szerelmesnek
lenni.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Jessica és Ian Clarke éppen hetedik éve házasok, mégis úgy érzik, hogy szerelmük forró és töretlen: az együtt töltött idő inkább csak elmélyítette kapcsolatukat. Jessica virágzó ruhaüzletet vezet San Franciscóban. Remekül keres, így módjában áll támogatni írói ambíciókat tápláló férjét, aki fel is hagy a reklámszövegek gyártásával, hogy csak az irodalomnak éljen. De Ian egyre nehezebben viseli el, hogy Jessica pénzére szorul: a kényelmetlen helyzet fokozatosan aláássa a házasságukat. Vajon mindörökre?

“Háromféle lélek van,
háromféle imádság.
Az első: íj vagyok a kezedben, Uram.
Feszíts meg, másként elrothadok.
A második: Ne feszíts túl, Uram.
Még elpattanok.
A harmadik: Feszíts túl, és kit
érdekel, ha elpattanok!
Válassz!”
Nikosz Kazantzakisz
Jelenés Grecónak
című művéből.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Három egykori iskolatárs készülődik a wyomingi hegyek kö-
zé, közös vakációra.  

Látszólag a tenyerén hordozza őket az élet. Mary Stuart esz-
ményi anya és háziasszony, gazdag és híres ügyed felesége;
Zoe nagyszerű orvosnő; Tanya pedig világsztár énekesnő.
Igazából azonban valamennyien szerencsétlenek. Mary Stual-t
öngyilkos fiát és tönkrement házasságát gyászolja. Zoe egyik
betege kezelése közben saját magát fertőzi meg AIDS-szel, és
éppen a halálos betegség árnyékában találkozik a férfival. aki
méltó társa lehetett volna. Tanya ismét válik, mert harmadik
férje is hitványnak bizonyult.
A fenséges wyomingi környezet, a csodálatos hegyek és egy-
más iránti szeretetük segíti ki őket magánéletük zsákutcájából.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

“Amerika Danielle Steelt olvassa. Minden műve
másként megragadó.”
The Detroit News

Kate és Tom szenvedélyesen szeretik egymást.
Úgy érzik, boldog házasságukat semmi sem zavarhatja meg. Ám egyszer csak elkezdődnek a bajok…
Tom, aki profi sportoló, elveszíti szerződését.
Dührohamában meg akarja ölni a csapat tulajdonosát, de végül önmaga ellen fordítja a fegyvert. Bár életben marad, egy elmegyógyintézet lakója lesz. Felesége, Kate, megszüli gyermeküket, és ettől kezdve teljes vidéki visszavonultságban a regényírásnak szenteli életét. Férjét ugyan rendszeresen látogatja, de gyermekének nem mesél az apjáról.
Kate harmadik regénye hatalmas sikert, sok pénzt és hírnevet hoz számára. Megismerkedik Nickkel, a producerrel, szenvedélyes szerelem bontakozik ki közöttük. Az asszony nem árulja el Nicknek élete sötét titkát. Nick ezért azt hiszi, Kate nem szereti igazán. Kate gyermeke is féltékeny a férfi feltűnése miatt. Vajon hogyan tud Kate megbirkózni magánélete nehéz buktatóival? Vár-e még rá a rég remélt boldogság?
“Örvény. Az olvasót ellenállhatatlanul sodorja
magával Steel mesemondó művészete.”
The Plain Dealer (Cleveland)

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Ezt a könyvet remélhetően perek sora követi majd. Így mindazok a történetek, amelyek nem fértek ebbe a kötetbe, nem vesznek el. A bírósági jegyzőkönyvekhez csatolt tanúvallomások ezrei mindenki számára elérhetőek lesznek, és megmaradnak örökkön örökké.

A Hit Gyülekezete több tízezres taglétszámú, pünkösdi-karizmatikus szellemiségű kisegyház. Létezése óta szakadatlanul viták kereszttüzében áll; támadásoknak van kitéve mind a történelmi egyházak, mind számos magánszemély, elsősorban a gyülekezetbe belépett fiatalok szülei részéről. Utóbbiak többnyire szektának tartják a gyülekezetet, amely elszakítja gyermeküket tőlük, s agymosásban részesíti őket.

Bartus László újságíró nyolc éven át volt tagja a Hit Gyülekezetének, mi több, a vezetők legbelsőbb köréhez tartozott. Nyolc év után megelégelve az őt ért sérelmeket, kilépett a gyülekezetből, s könyvet írt róla, melyben, úgymond “kipakolt”.

A könyv lényege a Hit Gyülekezete vezető lelkészének, Németh Sándornak a jellemzése. Bartus teljhatalommal rendelkező diktátorként mutatja be Némethet, aki valójában nem a Szentlélek, hanem feltehetően valamilyen rossz démon befolyása alatt áll, ezt viszi át a hívőkre is, az istentiszteleteken pedig valójában feketemágiát űz. Bartus szerint Németh Sándor személyisége, viselkedése az, ami elviselhetetlenné tette a gyülekezet (vagy legalábbis a belső körben lévő személyek) életét, tönkretette és ellehetetlenítette emberi kapcsolataikat. Kétségtelen, hogy Bartus László nagyon szenvedett attól a pszichikai nyomástól, amelyben Németh Sándor részesítette, de nem csak ő volt evvel így. 1998-ban a Hit Gyülekezetében szakadás következett be: a vezetők egy része nem tudta tovább elviselni a vezető lelkész önkényeskedéseit, kivált az egyházból, és Budapesti Autonóm Közösség néven új egyházat alapított. Néhány száz hitgyülekezetes követte őket az új egyházba.

Bartus László ezenfelül a Hit Gyülekezete pénzügyi manipulációiról is ír. A gyülekezeten belül leírása szerint szinte minden pénzügyi tranzakció feketén, zsebből zsebbe történt, elképesztő trehánysággal, ez pedig sikkasztásokat, áfa-csalásokat és egyéb törvénytelenségeket vont maga után. A vezető lelkész minden pénzt magához vont, a hívők befizetett tizedjeiből havi tíz-tizenötmilliós tiszta jövedelemre tett szert (adózatlanul), s ebből fejedelmi módon élt, miközben az alkalmazottak nagy részének csupán éhbért fizetett. A lenyúlt pénzekből kacsalábon forgó várat építtetett magának a Balatonnál.

Még érdekesebb ennél az, amit Bartus Németh Sándor politikai manipulációiról ír. A Hit Gyülekezete csupán érdekazonosság miatt kereste az SZDSZ kegyeit, s minden úton-módon befolyásolni próbálta azt, többek között ezért építették be Hack Pétert az SZDSZ-be. Hack Pétert egyébként a könyv Németh Sándor legjobb tanítványaként, elvtelen és feltétlen kiszolgálójaként festi le.

Sokakat meg fog döbbenteni az “imakommandók” tevékenységének leírása is: a gyülekezet órákig, napokig, hetekig tartó imádkozással próbálja céljait elérni; s az ügy érdekében nem riad vissza attól sem, hogy az imákban ellenségeinek mindenféle rosszat, sőt, egyes esetekben halált kívánjon.

Noha a könyv állításainak nagy részét Németh Sándor visszautasította és a könyvet provokációnak tekinti, Bartus László leírásai, személyes és emberi hangvétele véleményem szerint hitelessé teszi mondanivalóját. Nem vitás, hogy Bartus László érzelmileg mélyen érintett mindabban, amiről ír, indulatai a szövegen is átsütnek. Emiatt bizonyára sok elfogultság van közléseiben; a könyv a Hit Gyülekezete életét úgy írja le, ahogyan azt Bartus László, ez az intelligens és érzékeny fiatalember látta. De éppen érzelmi érintettsége az, amely beszámolóját hihetővé és őszintévé teszi az olvasó szemében. A színesen, sok helyütt kesernyés humorral előadott történetek élvezetesek és hitelesek, Bartus személyes lelki válságának leírása pedig engem személy szerint mélyen megrázott.

Ennek a könyvnek alighanem viharos utóélete lesz. Bár Németh Sándor azt nyilatkozta, hogy nem kíván pert indítani Bartus László ellen (holott egy becsületsértési pert biztosan megnyerne), a pénzügyi ellenőrzések és a politikai szócsaták kapcsán még számos botrányra számíthatunk, s erősödni fog a “szektaellenes” hangulat is. Én csak azt tudom javasolni az olvasónak: olvassa el ezt a könyvet, de őrizze meg hidegvérét: ne hergelje fel magát sem Németh Sándorral, sem a Hit Gyülekezetével szemben (s természetesen Bartus Lászlóval szemben sem). Tekintsen a bemutatott jelenségekre úgy, mint figyelemre méltó szociológiai tényekre, s indulatoskodás helyett próbáljon meg a jelenségek mögött rejlő emberi és szociológiai okokon elgondolkodni. A legmelegebben pedig éppen a Hit Gyülekezete tagjainak ajánlanám a könyv elolvasását – sajnos azonban erre semmi esély sincs.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

(Egy érdekes cikk ami a hallotaxi.hu oldalon jelent meg)

Rajtunk is múlik!
…előre megmondtam, nyilvánvalóvá tettem: Nincs belepofázás abba, hogy mi van a könyvben. Én azt mondtam, hogy a tőlem elvárható minőségben és terjedelemben fogom megírni ezt a könyvet. Neki egy esélye van, hogy odaadja az autót és nem jelenik meg a könyv.

hallotaxi.hu: – A Fórumban lezajlott vita miatt megkerestük Havas Henriket.
Miután könyvet ír a taxisokról, nagyon kíváncsiak voltunk arra, hogyan képzeli el, milyen rálátása van már ez idáig a szakmára, egyáltalán, milyen könyvet készül írni.

Havas Henrik: – Kezdjük talán azzal, hogy nem saját ötlet volt. Amikor a börtönök világáról írtam, a pszichiátriáról, a prostituáltakról, a pornóról, azok általában saját ötletek voltak, egyik adta a másikat.
A taxiról nem nagyon akartam igazán írni, mert huszonéves koromban éjszakánként magam is maszek-taxiztam, és úgy gondoltam, hogy nekem ez nem túl kényelmes, mert anélkül, hogy a saját élményeimről ne írnék, nem volna teljesen jó, másrészt pedig elég sokat írtak, írnak a taxiról.
Az emberekben kialakult egyfajta kép a taxis világról és vagy azért nem érdekli esetleg őket a könyv, mert … „Nekem ne írja meg a Havas, hogy milyen a taxis, ültem én már eleget taxiban, hogy tudjam, hogy milyenek ezek! …”
A másik része a dolognak, hogy a taxisok elég furcsa emberek és már eleve tudom, hogy elutasítják, hogy … „Mit akar..? Ugyan már! Mit ért ő hozzá? Honnan tudja, hogy mi milyenek vagyunk? Úgyse azt írja! Plusz megrendelésre írja, stb. …”

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

(Nem, nem egy új Havas Henrik könyv, hanem egy 2 évvel ezelőtti Orogos cikk, amiből sok érdekesség derűl ki Havasról, médiáról, stb)

Valószínűleg az ATV képernyőjén is feltűnik Havas Henrik, aki januárban jelentkezett önálló napi műsorral a Story tévén. Havast sokan szeretik, sokan utálják, de figyelnek is rá, mivel az elmúlt húsz évben – sok csatornaváltással ugyan – végig képernyőn tudott maradni, amit nem sokan mondhatnak el magukról. Köszöni szépen, jól van: a közszolgálati televíziót gagyinak tartja, s véleménye szerint a magyar televíziózásban igényes műsorok helyett jelenleg a szegénység uralkodik. Úgy látja, hogy a Mokká-val alaposan elverte az RTL Reggeli-jét, de nem vágyik vissza a hajnali stúdióba.

- A televíziózás aranykorában kétféle szórakoztató műsor létezett. A képernyőre adoptált rádióműsor, vagyis talkshow és a tévé számára készült show-műsor. Ön mind a kettőt csinálta már. A televíziózásban melyik fontosabb?

- Mind a kettőnek megvan a funkciója. A “beszélő fejek” típusú műsor valóban rádió a televízióban, ez nálunk egy kicsit túl is teng. Jellemző, hogy valamikor 1989-ben vagy 90-ben a Nap Televízió bemutatkozó műsorához Eger mellett középkori barlangokban lakó emberekről forgattam. Lehúztam tizenvalahány évet a Nap TV-nél, és soha többet nem volt külső forgatás, mert a Gyárfás egyszerűen sajnálta rá a pénzt. Ahhoz, hogy akciók legyenek, ahhoz, hogy a képernyőn a valós élet tűnjön fel, ahhoz bizony menni kellene, de egy stáb 2-3 fő, erre jön az üzemanyagköltség, ez, az, amaz. A reggeli műsorokban semmiféle külső felvett anyag nincs, beszélő fejek vannak, és ez borzasztó. A politikai háttérműsorokban sincsenek illusztrációk, archív felvételek, nincs forgatott anyag, maximum a híradó felvételei. A Magyar Televíziónak szinte egyáltalán nincs külföldi tudósítója. Ha megnézzük a tematikus csatornákat, hihetetlen, hogy a National Geographicon vagy a Historyn rengeteg értékes film van, Magyarországon meg nincs. Friderikusz meghonosította a tévéshow-t mint műfajt, ebben úttörő volt, aztán nyilván személyes meg egyéb okok miatt a műfaj is kihalt nálunk, tehát gyakorlatilag azóta nem folytatja ezt nálunk senki. Ráadásul egy kiváló showmanből egy borzasztóan rossz politikai riporter lett, szerencsétlenből. Nálunk egyszerűen nincs revü, nincsenek látványos show-műsorok, nálunk a piszkos nagy szegénység működik. Érdemes megnézni, hogy egy olasz televízióban milyen show-műsorok, varieté-, revüműsorok vannak, mert a közönség ezt igényli.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Havas Henriket senkinek sem kell bemutatni, sőt közömbösen sem lehet mellette elmenni. Az emberek jó részét idegesíti a flegmasága meg a nyersesége, de hívei pontosan ezért a nyers és szókimondó modoráért kedvelik. Tényfeltáró riportkönyveiben a társadalom egy-egy szeletét mutatja be az olvasóknak, különös tekintettel a társadalom perifériáján élőkre: írt már könyvet a szerencsejátékfüggőkről, a mostanra bezárt Lipótról, a pornósokról, illetve a szeretőkről, illetve most a prostituáltakról. Ez utóbbi talán a leghálásabb téma, mert a kurvák mellett nem lehet közömbösen elmenni, mindenkinek van róluk-hol pozitív, hol negatív véleménye, ítélete, pedig az átlagember nem ismeri a világukat, illetve nem érti meg, mi motiválja őket arra, hogy a testtükkel keressenek pénzt. Ha azt a szót halljuk, hogy kurva, mindjárt a nőkre asszociálunk, de férfi egyedek is vannak közöttük, méghozzá nem kevés, ráadásul a férfiak egy része meleg prostituált. A Kurvaélet a prostitúció női és férfi oldalát egyaránt bemutatja ennek szellemében oszlik a könyv is két részre. A kötetben szereplő lányok egy része masszázs szalonban dolgozik, illetve luxusprostituált, de megszólalnak az utcalányok is. A nyilatkozó fiúprostituáltak mindannyian melegek, őket naplóvezetésre kérte meg Havas Henrik, ennek végeredményét olvashatjuk itt, már akinek bírja a gyomra. A könyv külső borítóján a 18-as karika figyelmeztet a könyv szexuális tartalmára, ezt kéretik komolyan venni! Bár az is igaz, hogy a kiskorúak ma már könnyedén hozzájuthatnak az interneten a különböző pornóoldalakhoz, amik jóval rázósabbak, mint ennek a könyvnek a tartalma. Havas Henrik támogatója Földi Ágnes a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének az elnöke, aki többször szerepel a könyvben, illetve az utószót is ő írta. Ez utóbbiban komoly visszásságokra hívja fel a figyelmet például a szexuális felvilágosítással és az AIDS- sel kapcsolatban.

[Csaba: ez egy nyers scannert anyag, javítani még nem volt időm, de ami késik (talán) nem múlik ;-) ]

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Orvos voltam Auschwitzban – a konyv eredeti cime “Dr. Mengele boncolo orvosa voltam az Auschwitz-i koncentracios taborban “. Dr. Nyiszli Miklos Nagyvaradon dolgozott egyetemi evei utan es 1943- ban deportaltak csaladjaval egyutt Auschwitzba zsido szarmazasa miatt. Tulelte a szelekciot , es szinte azonnal Dr. Mengele melle kerult magas kepesitese miatt , ugyanis Pragaban kitanulta a korboncnoki szakot , es igen magas minositessel fejezte be azt. Az ugynevezett kulonleges kommandohoz osztottak be vagyis a “Sonderkommando” tagja lett es Dr.Mengele kikerdezte , probamunkara kuldte , majd pedig az eredmennyel elegedetten, a “kutato” laboratoriumaban foglakoztatta. Mengele tebolyodott elmejeben megszuletett kiserleteket kelett vegrehajtania , mivel Mengele az ikerszuletesek titkat kutatta. Dr. Nyiszli ot Sonderkommandot elt tul. Ehhez tudni kell , hogy a Sonderkommando tagjait 90 nap utan kivegeztek ,es a kivegzeseket mindeg mas es embertelen modszerekkel hajtottak vegre. Jellemzo , hogy a vegrhajtas elott nehany percel hangzott fel mindeg az “Aertzte heraus” kialtas , ami az orvosokat kiparancsolta a vesztohelyrol. A Sonderkommando feladata volt a gazkamraban kivegzett holttestek elegetese , es elozoleg a holtestek aranyfogainak az eltavolitasa. Dr. Nyiszli fogsagananak idejen zajlott le az egyik Sonderkommando lazadasa is, amirol Nyiszli tudott , de nem vett reszt benne. A lazadast egyetlen kommandos sem elte tul , de mivel rendelkeztek fegyverrel es robbano anyaggal , sok ss -t oltek meg , es az egyik krematorium kemencejet is sikerult felrobbantaniuk. Fogsaga idejen Mengele szinte semmi emberi erzest nem mutatott iranta , noha szakmailag igen magasra ertekelte munkajat. Azt lehetove tette szamara , hogy levelben erintkezzen felesegevel es lanyaval , majd a lager felszamolasa elott megmondta neki , hogy ertesitse a feleseget , hogy melyik transzportba jelentkezzenek , egy masik taborba valo szallitaskor, – ugyanis az elszallitott fogoly noket munkara vittek. Aki a taborban maradt , elgazositottak. Nyiszli csaladja ennek koszonhette az eletet. Az Auschwitz-I tabor feelszmaolasakor Mengele elmenekult , Nyiszli pedig Mauthausenbe kerult , majd innen szabadult , es visszatert Nagyvaradra . Hat honap mulva hazaerkezett felesege es leanya is. Kimondhatatlan sok szenvedes utan a csalad ismet egyutt volt , de megprobaltatasaik meg nem ertek veget. A hazatert tobbi tulelo nyiltan vadolta kolaboracionizmussal Nyiszli Miklost , miszerint arulo volt , es annak koszonhette hogy o , es csaladja megmenekult./- A lelki nyomas nem mult el a csalad felol. Dr. Nyiszli jelentekezett az 1946-os nurnbergi perben , mint taanu , es vallomasat a nemzetkozi birosag figyelembe vette. Nagyvaradon pedig folytatodott ellene a vadaskodas. Felesege korai halalahoz a lagerfogsag nagyban hozzajarult , leanya pedig kivandorolt Izraelbe. A targikus tortenet egy sok borzalmat atelt es latott ember oszinte onvallomasa.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

ZABOLÁZZA MEG ENERGIÁIT, ALAKÍTSA ÁT ÉLETSTÍLUSÁT, LEGYEN SIKERES!
“Az ember képes befolyásolni a végze­tét. Csak rajtunk áll, hogy különleges emberek legyünk… Szeretném meg­osztani önökkel a saját titkaimat, hogy ÖNÖK is az élet nyertesei legyenek. . . Hiszem, hogy minden ember gazdag és sikeres lehet, ha igazász akarja.”

Amikor hozzáfog ennek a könyvnek az olvasásához, kérem, készítsen a keze ügyébe papírt és írószerszámot.
Jegyezzen le minden ötletet vagy gon­dolatot, amely olvasás közben az eszé­be jut. Hasznára válhatnak.

Mindannyiunkban él a PSZI-ERŐ

Ha olyan könyvet írhatnék, amelyben leleplezhetném magamat, hogy csaló és sarlatán vagyok, szívesen meg­tenném. Megtenném, mert tudom, hogy az a könyv is bestseller lenne, hiszen emberek milliói szeretnék tudni világszerte, vajon valóban orruknál fogva vezettem-e a Pentagont vagy a Stanford Intézet és a londoni egyetem tudósait. Am sajnálatos módon nem írhatok ilyen köny­vet, mert azok a dolgok, amelyek velem megestek – és megtörténhetnek önökkel is, miután elolvasták ezt a könyvet -, valóságosak.
Nem volt abban semmiféle bűvészet vagy illúzió, amikor ámuló tévénézők százai látták, hogyan hajlanak meg a saját kanalaik, hogyan javulnak meg a saját óráik, miközben az én arcom uralta tévékészülékük képernyő­jét. Hogyan tehettem ezt a tévéstúdióból? Bármilyen szí­vesen is írnám a magam számlájára, az igazság az, hogy nem én vetítettem ki az erőimet. Önök, a nézők használ­ták rejtett erőiket anélkül, hogy tudtak volna róla. Önök keltették életre rossz óráikat. Önök késztették arra a csa­ládi ezüstöt, hogy tekeredjen-csavarodjon, mint a spa­getti. Én csupán a közvetítő szerepét játszottam, aki elő­hívta önökből azokat az erőket, amelyek létezéséről nem is tudtak.
Ezt az erőt nevezem én PSZI-ERŐNEK, és ez az erő ott várakozik mindenkiben, hogy felhasználják bármi­féle tisztességes célra. Most megtanítom önöket, hogyan használják föl ezt az önökben lévő erőt, és megosztom önökkel a magam sikereinek a titkát is. Miért? Mert szeretném, ha mindenki olyan elégedett és boldog lenne, és annyira biztonságban érezné magát, mint én. A PSZI­-ERŐ tette lehetővé számomra, hogy nagy hatalmú bará­taim legyenek, neki köszönhetem uralkodók, miniszter­elnökök és mágnások ismeretségét és azt, hogy négy or­szágban van otthonom, és többszörös milliomos vagyok. Hiszem, hogy önöket is hozzá tudom segíteni mindehhez.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

A show igaz története – A 20 legjobb sztárinterjú
“2003. szeptember 18-án lettem a Fábry-show szerkesztője. 2006. szeptember 6-án kellett távoznom. Akkor úgy döntöttem, megírom ezt a könyvet. Minden, amit ezeken a lapokon fognak olvasni, a legjobb tudásom szerint az utolsó szóig igaz.” Gauland Ágnes
GAULAND ÁGNES 1977. november 16-án született Budapesten. Az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett, majd a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémián tanult újságírást és televíziózást. 2000-től a Szegedi Tudományegyetem BTK-BMI Budapest Média Intézet hallgatója, itt diplomázik kommunikáció szakon. Egyetemi évei alatt több elektronikus és nyomtatott kulturális kiadványban jelennek meg cikkei, és az akkoriban induló kereskedelmi televíziók műsoraiban gyakornokoskodik. 2003-tól az Esti Showder szerkesztője.

Előszó helyett

2003. szeptember 18-án lettem a Fábry-show szerkesztője.
2006. szeptember 6-án kellett távoznom.
Akkor elhatároztam, hogy megírom ezt a könyvet.
Amit a most következő oldalakon megosztok Önnel,
Kedves Olvasó, az a legjobb tudomásom szerint
az utolsó szóig igaz. Fontos, hogy tudja: nem
áll szándékomban akár egyetlen kellemetlen percet
sem szerezni a könyvben olvasható történetek
szereplőinek. Egyszerűen csak reális képet szeretnék
festeni a média világának ama rejtett területeiről,
amit a nézők sohasem láthatnak. Churchill
mondta: az ember időnként belebotlik az igazságba,
de legtöbbször feltápászkodik és továbbmegy.
Én azt mondom: fel kell tápászkodni, de továbbmenni?
Azt azért mégsem.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

NEM HALLGAT A SAKÁLOK! NEM HALLGAT A SAKÁLOK!

De kik azok a Sakálok?

Valós személyek? Vagy Boros Lajos képzeletének szüleményei?
Túlságosan is valósak, hogy képzelgések legyenek, ugyanakkor nem tudunk róluk semmit.
Léteztek, aztán eltűntek a zeneipar kegyetlen süllyesztőjében, vagy most is aktívan részt vesznek a zenei élet alakulásában?

Senki nem tudja miért maradtak ki bizonyos részek az eredeti kiadásban. Talán nem fért bele az együttes működése a rock piac kosarába? Vagy a zenészek nem akarták nyílvánosságra hozni a kulisszák mögött zajló eseményeket?

Nekem van tippem hogy kikről van szó, de akik olvasták teljesen másokra ismertek rá ebből a remek, könnyed és szórakoztató könyvből. Vannak viszont akik azt mondják, nem is volt ilyen zenekar.
Emlékeimben még él egy “Nem tudok absztrahálni!” szövegü daluk néhány hangfoszlánya, de kik lehettek ők?

Rejtély… Oldjuk meg együtt!

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

18 éven felülieknek Havas Henrik legújabb, Méhkirálynő című könyvéből (szinte) mindent megtudhat a botrányhősnőnek kikiáltott Kelemen Anna őszinte vallomásairól és életéről.

Minden bizonnyal óriási botrányt kavar Havas Henrik legújabb könyve, amely a felső tízezer szexuális szokásairól rántja le a leplet. A kötet főhőse egy mindenki által ismert, dögös médiaszemélyiség, aki kendőzetlenül beszél a hazai hírességekhez fűződő intim viszonyáról, a velük folytatott vad orgiákról.

Alma megint eltűnt. Harmadszor és most már véglegesen. Azt hiszem, megbántottam. Az első három találkozásunkra február végén, március elején került sor, az utolsóra május végén.

Négyszer volt a lakásomon, mindannyiszor magával hozta a kutyáját. A harmadik találkozás utolsó órájában romlott el minden. Addig a koreográfia szerint haladtunk, én egy fotelben ültem és néztem, hogyan kering Alma a szobában a mikrofon körül, hogyan szívja fel egymás után a kokaincsíkokat, amelyeket egy ötszáz eurós papírpénz segítségével szippantott fel. Aztán a kutya beszart.

A kandalló és a könyvállvány közé rakott le egy meglehetősen nagy csomagot, és mivel mi Almával egymásra figyeltünk, csak az egyre jobban irritáló szag jelezte, hogy valami történt.

Alma rám nézett és lelkes lett: Henrik, ugye ezt együtt takarítjuk fel? Milyen isteni lesz, ha ezt együtt takarítjuk fel! Azt mondtam, hogy nem, takarítsa fel egyedül, aztán kérjen a titkárnőmtől valamilyen fertőtlenítőszert, ehhez az egészhez semmi közöm.

Most már sajnálom. Azt szerette volna, hogy legyen valami nagyon személyes közünk egymáshoz, valami, ami nem hétköznapi.

Kutyaszart takarítani… együtt. Az valami. Az a szörnyű, hogy akkor én ezt nem értettem meg.

Almával lehetett volna egy közös élményem, de én soha nem vágytam vele közös élményekre.

Részlet a könyvből:

“…A hármassal nem is lett volna baj, de a férfi kifejezetten zavaró elem volt. Irtóztató baromságokat tudott kitalálni, például azt, hogy egy ülőkádba üljünk be hárman, és ott szexeljünk. Na hát, ez marhára nem ment.
Tudja mi az érdekes? Ez a nő abszolút megfelel a mai előírásoknak, tehát szoláriumozott, két gyerek után le a kalappal, hogy hogy néz ki, edz, és természetesen semmi önálló gondolata nincs, a világon semmi, amit el lehetne mondani!
Nem mintha olyan nagyon beszélgettünk volna az Erzsivel, mert nem egy beszédes nő, neki a férje a szinkronja, ő mindig elmondja, hogy a nő mit gondol. Erzsi egy nagyon egyszerű nő, miközben iszonyatosan szexis! Ott, abban a kőérberki házban félretettem mindent, és azt éreztem, hogy nagyon jó ehhez a nőhöz hozzábújni. Borzasztó jól esett a női szeretgetés, igyekeztem felfedezni ennek a nőnek a testét, jólesett volna egy-egy mondatot beszélni, de a fickó vagy belebeszélt, vagy a farkát nyomogatta nekünk.
Érezhető volt, hogy baromira görcsöl a Soós, hogy itt van neki két nő, és teljesítenie kell valahogy. Meg kell mondanom, hogy én nagyon laza és nagyon boldog voltam, nagyon jól éreztem magam…”

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

A Kék Mauritius a világ leghíresebb bélyege. A szigetlakók szerint négy van belőle, máshol úgy húszról tudnak. Valamikor 500 volt, de a többi eltűnt, megsemmisült vagy ismeretlen gyűjtemények mélyén lappang. A bélyegek teljesen egyformák, kivéve a tévnyomatokat. Persze azok is egyformák, de belőlük jóval kevesebb akad. Szóval, ha az ember ki akar tűnni a tömegből, nincs mit tenni, el kell menni tévnyomatnak. Ma mintegy hatmilliárdnyian vagyunk, tehát ha bármiben a négy közé kerülünk, akkor másfélmilliárd egyformából tűntünk ki. Vagy ők rengetegen a nemegyformák, s mi az egyformák. A hatalom, a természet nemigen kedveli a tévnyomatokat, általában pusztítja őket. Az alacsony zsiráf, a vegetáriánus cápa, a lusta hangya elég nehezen él meg, akár az ezüsttel is megelégedő gladiátor. Persze akadnak akik pont az ellenkezőjét állítják, hogy az evolúció és a revolúció nem más, mint a tévnyomatok szakadatlan küzdelme, hisz eleinte a folyton nyakát nyújtogató zsiráf volt a tévnyomat, s aki nem követte a példáját, hanem a földön kotorászott, az hamarosan éhenveszett, mert csak a fák tetején volt lomb. Hogy miért kell kitűnni? Előszőr is nem kell, alkati kérdés. Bár a vágy mindnyájunk fejében ott motoszkál. Már csak azért is, hogy ne teljesen nyomtalanul enyésszünk el.

A kitűnés egyik lehetséges módja az utazás. Minél továb jutunk, annál kisebb az esélye, hogy a benszülöttek pont olyanok legyenek mint mi. Kivéve a gyorséttermekben és a tranzitok tax frre boltjaiban áruló benszülötteket, mert ők teljesen egyformák, ám ami még fájdalmasabb számunkra, mi is teljesen egyformák vagyunk a számukra. A címlapon is négy teljesen egyforma trikó látható, mindegyiken a Kék Mauritius. Azért nem öten vagyunk, nehogy valaki kételkedjen benne, hogy az igaziakat ragasztottuk magunkra. Darabja megér vagy 200 millió forintot. S amit kevesen tudnak, a Narancs Mauritius is annyit ér. Azt majd megírja más.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Nem nehéz megjósolni, hogy Vujity Tvrtko és Nógrádi Gergely könyve az év egyik legsikeresebb bestsellere lesz. A tizenkét fejezet a tv2 Pulitzer-emlékdíjas riporter kalandozásait mutatja be sajátos szemszögből. Az olvasó ellátogathat többek között a még mindig sugárzó Csernobilba, az isten háta mögötti Tatárföldre, a romániai lepratelepre és a háborús Szerbiába. Pokoli utak, de aki kezébe veszi a könyvet, a borzongáson kívül talán könnyezni és nevetni is fog. A kötetben megtalálható mindaz, ami a riportokból kimaradt…

Tartalom:

1. Az elsüllyesztett falu
2. Lepratelep
3. You can do it! (beszélgetés Károlyi Bélával)
4. Megveretésem története
5. Az illocskai Rambó
6. “Leviszem az embereket a halálba”
7. Pörböly
8. Volt egyszer egy kapitány
9. Kutyanő
10. A Mester és Rebeka
11. Csernobil
12. Egy hadifogoly hazatér

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Stephen Hawking Az idő rövid története című könyvének 1988-as megjelenése új korszakot nyitott a tudományos ismeretterjesztő írások történetében: hatalmas nemzetközi szenzációt keltett, negyven nyelvre fordították le, és több mint kilencmillió példányban kelt el.

Az angol szerző ugyanannak a tanszéknek a vezetője Cambridge-ben, amely valamikor Sir Isaac Newtoné volt. Teljesítményét Einsteinével veti össze a tudományos közvélemény. Hawking az Univerzum keletkezésének és megszűnésének, a fekete lyukaknak, a térnek, az időnek, a téridőnek a kutatója. Könyve olvasmányosan, szellemesen foglalja össze a “teremtés” legfontosabb kérdéseit.

Mi ez? Bonyolult dolog, annyi azonnal látszik, legalábbis nehezen értelmezhető. Nézzük csak sorjában! Először is Hawking jó tizenöt évvel ezelőtt megírta Az idő rövid történetét. Az 1988-ban jelent meg először angol nyelven. Rögvest lefordították az általunk is megérhető nyelvre, és 1989-ben kiadták először. A közönségsiker nálunk sem maradt el, így másodszor 1993-ban, harmadszor 1995-ben, negyedszer 1998-ban, ötödször 2001-ben is kiadták Maecenas-ék. Szövege belül természetesen változatlan maradt, csupán a külső kemény tábláját módosították közben hazai grafikusaink. Semmi akadálya nem lett volna, hogy a 6-dik vagy n-edik változatlan kiadásra is sor kerüljön az idő történetében.
Ám, nem ez történt! Mivel Hawking (joggal) érezhette hogy már az eredeti műve is kiegészítésre szorul, tehát kiegészítette, kicsit javítgatta. Kibővítette egy teljesen új fejezettel, Féregjáratok és az időutazás címmel. Ez jó lazán gépelt 16 oldalnyi többlet. Aztán írt egy új előszót, pusztán azért mert az eredeti műhöz nem írt előszót, így most írt. Azt a könnyfakasztóan gyönyörűségesen tudományos és felemelően értelmes lírai előszót viszont, melyet Carl Sagan írt a régi könyve elé: könnyed mozdulattal tüntette el könyve elejéről. Na mindegy, ezen nem lehet segíteni, mivel 1996-ban ezt így nyomtatták ki Angolországban. Könyve természetesen változatlanul világsiker, már 40 nyelvre fordították le, és a Föld minden 750 emberére jut egy eladott példány. (Ha kereken 6 milliárd embert veszünk, akkor ez 8 millió kötet – ha jól számolom. Több könyvet adtam el a fizikáról, mint Madonna a szexről – dicsekszik Hawking).

Egyet tudtunk eddig csinálni: nem venni tudomást az újról, hanem amíg lehetett húzni a dolgot, azt a régi kiadást nyomtuk újra. Minden jónak vége szakad egyszer: úgy tűnik most már csak az újabb variáció adható ki. Így kerül sor a 2003-as kiadásra, amely a népszerű és magas színvonalú természettudományos köteteket sorban megjelentető Talentum tudományos könyvtár keményfedelű sorában jött ki. Ez a könyv is szép, jól olvasható, nemes szöveget tartalmazó, sok mindent megtudunk belőle. És most, ennek az 2003-as kiadásnak a teljes szövegét ismételve, de nagyobb szélességgel, szép fényezett papíron, 240 színes fényképpel, rajzzal, számítógépes grafikával illusztrálva dobták piacra ismét. Már több, mint 9 millió példányban kelt el ez, és még nem látni a végét: valószínűleg a példányszámok is a végtelenségig tágulnak, mint egy nyílt univerzum.

Sok szép régi csillagászattörténeti metszet, arckép, fénykép díszíti a könyvet, nyilván a laikusabb nagyközönség imádni fogja. Persze, a csuda tudja mi a jobb? Elég-e a szöveg, és mi majd mögé képzeljük világunkat, ki-ki a maga módján, értelmi képességén, elképzelésén, majd mi látjuk lelki szemeinkkel ezt az egész hóbelevancot itt körülöttünk?! Vagy ez itt, vajon a sok gyönyörű illusztráció segíti-e a megértést? Mert, minden illusztrált, minden színes. A görbült téridő: sötétkék-halványzöld kockás. A féreglyukak: barnán csíkozottak. Két összekapcsolódó nyílt húr világlepedője: lila. Isten fehér ruhában sétálgat. A Világegyetemünk kívülről nézvést: barna-vörös-szürke, elég ronda látvány! De ez a könyv: szépséges!

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Amikor a NASA egy bámulatosan ritka tárgyra lel az Északi-sark jégtakarója alatt, a hibát hibára halmozó űrkutatási ügynökség végre diadalról adhat hírt, amelynek messzemenő következményei lesznek a NASA jövőjét és a közelgő elnökválasztás kimenetelét illetően. A lelet valódiságát ellenőrizendő, a Fehér Ház Rachel Sexton hírszerzési elemzőt hívja segítségül. Rachel szakértők – köztük a tudós, Michael Tolland – társaságában a Sarkvidékre utazik, és valami hihetetlenre bukkan: egy tudományos csalás bizonyítékaira, egy merész bűvészmutatványra, amely, ha kiderül, az egész világot megoszthatja. Ám mielőtt figyelmeztethetnék az elnököt, Rachelt és Michaelt orvgyilkosok támadják meg. Sivár és életveszélyes vidéken kell menekülniük, és egyetlen reményük a túlélésre, ha kiderítik, ki áll a mesteri terv mögött.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

“Lélegzetelállító, valós idejű kaland… Izgalmas, sodró lendületű – és szokatlanul intelligens.” San Francisco Chronicle

• Egy ősrégi, titkos testvériség

•Egy pusztító erejű, új fegyver

• És egy elképesztő célpontRobert Langdont, a Harvard világhírű szimbólumkutatóját egy svájci tudományos intézetbe hívják, hogy segítsen megfejteni egy rejtélyes jelet, amelyet egy meggyilkolt fizikus mellkasába égettek. Langdon elképesztő felfedezésre jut: egy több száz éves földalatti szervezet – az Illuminátusok – bosszúhadjáratra készül a katolikus egyház ellen. Langdon mindenáron meg akarja menteni a Vatikánt a hatalmas erejű időzített bombától; a gyönyörű és titokzatos tudóssal, Vittoria Vetrával szövetségben Rómába megy. Hétpecsétes titkokon, veszélyes katakombákon, elhagyatott székesegyházakon és a földkerekség legrejtettebb barlangján át, őrült hajszát indítanak együtt a rég elfeledett Illuminátusok búvóhelye után.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

• A csavaros kód Leonardo műveiben rejtőzik.

• Kétségbeesett hajsza Európa székesegyházain és kastélyain keresztül.

• Végül fény derül az évszázadokon át titokban tartott, megdöbbentő igazságra.

“Egy lángelme szüleménye.” Nelson DeMille A tanulmányi úton Párizsban tartózkodó Robert Langdon szimbólumkutatót telefonon riasztják egy késő esti órán. A Louvre idős kurátorát meggyilkolták a múzeumban, és érthetetlen kódot találtak a holttest mellett. Miközben Langdon és Sophie Veveu, a tehetséges francia titkosírásszakértő a rejtvény megoldásán dolgozik, elképedten fedezi fel a rejtett utalások nyomát Leonardo da Vinci műveiben – noha ezeket az utalásokat mindenki láthatja, a festő zseniálisan álcázta őket. A hagyományos thrillerregények kliséiből kilépő A Da Vinci-kód egyszerre villámgyors, intelligens és többrétegű; részletek sokasága és alapos kutatások eredménye. Az első oldalaktól a váratlan és elképesztő végkifejletig Dan Brown bestsellerszerző már megint mesterien bonyolítja a történetet.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Amikor az NSA verhetetlen kódfejtő gépe találkozik egy rejtélyes algoritmussal, amelyet nem tud feltörni, az ügynökség riasztja vezető kriptográfusát, Susan Fletchert. A ragyogó eszű és gyönyörű matematikusnő olyan felfedezésre jut, ami pánikot kelt a hatalom köreiben. Az NSA-t túszul ejtették… de nem fegyverekkel vagy bombákkal, hanem egy olyan zseniálisan összetett kóddal, amely a parancs kiadásakor megbénítja az USA hírszerzését. Susan Fletcher harcba indul a titkolózás és a hazugság áradatával szemben, hogy megmentse az ügynökséget, amelyben hisz. Miután mindenfelől árulás veszi körül, már nemcsak a hazájáért küzd, hanem a puszta életéért, majd végül annak a férfinak az életéért is, akit szeret. “A Digitális erőd közelebb jár az igazsághoz, mint azt bármelyikünk is képzelni merné.” MacDonnell Ulsh, az USA Nemzetbiztonsági Intézetének igazgatója.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Az elveszett tükörkép
Az a részint tragikus, részint titokzatos történet, amelyről a majdani olvasó ebben a könyvben olvasni fog, 1982 december 5. és 1983 január 23. között játszódott le, de csak most, nyolc év múltán vagyok képes írni róla.
Friedmann Péternek hívnak és ha megkérdezik, mit csinálok, azt kell válaszolnom, író vagyok. Hol ezzel, hol azzal foglalkozom, voltam már reklám-szerkesztő és leszek még számítástechnikai menedzser is, de ezt is, azt is megunom. Mostanában főleg fordítok. És próbálom megérteni, mi történt velem nyolc évvel ezelőtt, azon a tavaszias télen, amikor néhány hét alatt többet éltem, mint máskor hosszú évek folyamán.
Amikor ez a történet zajlott, éppen meséket írtam. Talán ezért volt, hogy amikor többeknek – sokaknak – elmondtam, mi történt velem, a közvetlen tanúkon kívül kevesen akadtak, akik elhitték volna nekem ezt a történetet. Nyilván azt gondolták, belezavarodtam a saját meséimbe, elképzeltem magamnak egy tündért, és aztán azt hittem, tényleg megjelent. Ráadásul a velem történt megmagyarázhatatlan jelenségek csak a formáját, nem pedig a tartalmát adják ennek a történetnek, ezért aztán, akit az események titokzatossága érdekelt, az csalódott, amikor megzavart lélekkel beszámoltam különös, fölemelő és ijesztő élményeimről; aki viszont azt hitte, hogy az életben minden azonnal, mai ismereteink szintjén megmagyarázható, az többnyire azt hitte, megtébolyodtam. Ezért is nem mertem megírni közel nyolc éven át mindezeket az eseményeket, amelyeknek pontos elbeszéléséhez, bár csak másfél hónapig tartottak, az őket megelőző évtizedekről is írnom kell. Meg kell írnom, hogyan alakultak ki bennem azok a képzetek, amelyeknek hatására egyszer, egy késő őszi napon, megjósoltam magamnak valakit, aki néhány nappal később valóban megjelent az életemben. Talán, ha megírom az egész történetet, pontosabban fogalmazok majd, mint élőszóban tettem. És akik elolvassák, el tudják majd dönteni, hogy csak úgy kitaláltam-e mindezt, vagy sem.
Olyan ez a történet az én életemben, mint egy prizma: mindent magába gyűjtött, ami korábban történt velem, és az egész múltamat átalakította. Akkor, egy rövid ideig, negyvenkilenc napig, minden, ami addig szanaszét, darabokban volt az életemben, összerántódott, összeállt valami értelmes egésszé. Aztán a prizma újra szétlökte az egészet. Azóta ezen a prizmán kívül élek.
Figyelmeztetnem kell az olvasót, hogy mint az a valóban megesett történeteknél oly gyakori, ennek az én történetemnek sincs, tragikus lényege ellenére sem, se füle, se farka; össze-vissza fogok beszélni, mert kénytelen leszek, ha hű akarok lenni az össze-vissza megtörtént, és mégis egy irányba mutatni látszó eseményekhez.
A barátaim azt mondják majd, hogy ebben a vékony kis könyvben mintha csak a vázlatát olvasnák egy történetnek. Ezért évek múlva megpróbálom majd az egészet újraírni. Bár arról, ami történt, nem fog kiderülni semmi új a következő években. Sőt, az évek múlásával nyilván halványabbak lesznek az emlékeim. De én is úgy érzem, többet és mást is el tudok majd mondani nyolc-kilenc év múlva arról a negyvenkilenc napról, mint most, amikor először próbálkozom vele. Mert most még túlságosan koncentrálok. Túlságosan is csak a lényeget akarom elmesélni. De ahogy telnek az évek, megértem majd, mi köze a fiatalkori vágyaimnak a gyerekkoromhoz, sőt, a nagyszüleim világához. És tudni fogok majd arról is, amit most még észre sem veszek: hogyan függ össze az egész történet, amelyben két ember megfeledkezni látszik mindenről, azzal a környezettel, amelyről látszólag megfeledkeznek. És hogy miért éppen most írom meg, amikor ismét bajban vagyok. Most még, amikor ezeket a sorokat írom, nem sokat tudok ezekről az összefüggésekről.
Nyolc-kilenc év múlva bátrabb leszek. Most még nem merem úgy megírni ezt a történetet, ahogy volt. Itt-ott változtatok a neveken, a helyszíneken. Ezért végül, mivel következetes akarok lenni, magamnak is más nevet kell adnom, és úgy teszek, mintha egy Fábri Péter nevű emberrel volnék azonos, még a cím fölé is az ő nevét írom. De ő nem létezik, ő csak egy kitalált alak, egy puszta név. A valóságban én létezem, Friedmann Péter, és amikor majd évek múlva újraírom ezt a történetet, bizonyára lesz már bennem annyi bátorság, hogy bevalljam: mindez velem történt.
Néhány év alatt persze nem csak én változtam meg, de az az ország is, ahol élek. Ezért hadd emlékeztessek itt rá, hogy történetem idején, a cenzúrának köszönhetően, az emberek megtanulták érteni a szimbólumokat, megtanultak a sorok között olvasni, megtanultak a képek mögé látni, az írók és a költők, a festők és a filmrendezők, a színészek és színházrendezők, de még a muzsikusok is, megtanultak úgy alkotni és úgy játszani, hogy minden igényesen megválasztott szó, minden fantáziadúsan megalkotott kép, minden tisztán felcsendülő hang valami önmagán túlira utalt, nevezetesen és főleg a szabadságvágyra. A boldogságnak az a kétségbeesett akarása, ami az én történetemet is jellemzi, a minket körülvevő, szürke, egyhangú valóságtól való menekülésből fakadt. Ha volt valami szép azokban az években, hát éppen ez: a szebb élet lehetőségének rendkívül kevéssé gyakorlatias, de annál mélyebb, metafizikus hite. Talán nem véletlen, hogy ebben az időben én is éppen meséket írtam.
Azután eljött a szabadság, és odalett a transzcendencia.
De én csak félszemmel tudom követni azt a sok és gyors változást, ami körülöttem ma az országban történik. Mert a másik fél szemem a feleségemen van, Klárán, aki éppen el akar hagyni engem. Beleszeretett valakibe. Sejtem, hogy kibe – jól ismerem az illetőt – , de úgy érzem, jobb, ha magamnak sem árulom el a nevét. Ha az ember kimond valamit, azzal véglegessé teszi. Rettenetesen kínlódom, de úgy gondolom, jobb, ha nem teszem véglegessé köztük ezt a kapcsolatot azzal, hogy a nevén nevezem azt, aki miatt egyre később jön haza előadás után az Operából, egyre többször vannak délelőtt különféle elfoglaltságai, énekóra, fotózás, interjú, manikűrös, barátnők, ilyesmi. Ráadásul babonásan félek az illető nevétől, és nagyon komoly okom van erre a félelemre. Hogy miért, ezt csak a későbbiek során tudom majd elmagyarázni.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

BEVEZETŐ

Amikor megfő segítőtársainak egyike voltam, Nicolae Ceausescu elnök
gyakran végignézte a washingtoni „Bukarestért” tüntetésről készített filmet.
A felvétel elején más-más gyülekezetből való tiszteletes mondott misét a
Washington-emlékmű körül összegyűlt több száz főnyi tömegnek. A
hallgatóság között román népviseletbe öltözött emberek álldogáltak, akik a
román nemzeti lobogó színeiben pompázó karszalagot viseltek, hatalmas
plakátokon éltették Bukarest bel- és külpolitikáját, Románia függetlenségét
és Ceausescu bölcsességét. A film előbb az Amerikai Egyesült Államok
Kongresszusi Székháza előtt mutatta a tüntetőket, majd később a Fehér Ház
előtt parádézó felvonulókat láthattuk, akik a hordozható hangosbeszélők
buzdítására a „legnagyobb kereskedelmi kedvezmény”státusának megújítását
kérték Romániának.

Az egész demostrációt a külföldi román hírszerző szolgálat szervezte,
néhány befolyásos ügynök segítségével. Az emigráns tömeget — sokan
közülük még sohasem voltak Washingtonban — külön erre az eseményre
szállították oda saját egyházi és társadalmi szervezeteik, amelyeket titokban
Bukarest ellenőrzött és látott el pénzzel. A plakátokat a román nagykövetségen
készítették, s innen származtak a hangosbeszélőkből harsogó kazetták
szövegei is. Magát a filmet két olyan hírszerzési technikus készítette, akiket
erre az alkalomra küldtek az Egyesült Államokba. A szöveget a romániai
miniszteri tanácsos felesége mondta magnószalagra, aki maga is a hírszerzésben
dolgozott.

Ez a demonstráció valójában csak egy jelentéktelen esemény azoknak a
befolyásolási és befolyásszerző műveleteknek a hosszú sorában, amelyeket a
román külföldi hírszerző szolgálat szervezett az évek során, hogy ultraortodox
marxista rendszerének működéséhez a Nyugat olyannyira hiányzó
politikai és gazdasági segítségét elnyerje. Ceausescu számára azonban
mindez egy újabb győzelmet is jelentett az Egyesült Államok fölött: néhány
héttel később az Egyesült Államok — annak ellenére, hogy Románia

5

közismerten visszaél az emberi jogokkal — megújította az országának
nyújtott legnagyobb kereskedelmi kedvezmény státusát.

Amióta politikai menedékjogot kaptam az Egyesült Államokban,
gyakran meséltem ilyen történeteket, hogy fölhívjam a figyelmet a
kommunista befolyásszerzó műveletek veszélyére. Abban az időben, amikor
szakítottam Bukaresttel, a román külföldi hírszerző szolgálat tervei közt a
főszerepet a befolyásszerzó műveletek játszották. A befolyásszerző ügynökök
száma jóval meghaladta a klasszikus kémkedéssel megbízottakét, akik titkos
információkat szereztek Nyugatról. A bukaresti ügynökök által a Nyugattól
megszerzett politikai támogatás, valamint a műszaki előnyök és a pénzügyi
segítség leheltek életet egy egyébként stagnáló gazdasági és kormányzati
rendszerbe.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

ARYANA HAVAH
Inuaki, a bennem élő reptilián  II.
Megrázó vallomások a Föld múltjáról, jelenéről és jövőjéről
ORFEU 2000, BUKAREST, 2009

3
Vedd le az álarcot, csak önmagadban vagy,
hunyd le a szemed, ne láss, felejts el mindent, amit mások tanítottak,
vetkőztesd le az egod, merülj el bensőd tengerében.
Némán és süketen állsz ott, és szilárdan higgy abban, amit érzel,
nyisd ki a lelked, hogy az Igazság virága kinyíljon a szívedben.
Csak így válhatsz emberré.

4
Szükségtelen, hogy még egyszer Dávidról meséljek. Lelki tisztasága és
üzeneteinek pontossága teszi őt ismertté és szeretetté. Bizonyíték erre a
szerkesztőségünkbe érkezett sok száz üzenet. Érdekes dolog, hogy mindenki, aki
kapcsolatba került a könyvvel (Inuaki, a bennem élő reptilián), pozitívan nyilatkozott róla.
Annak ellenére, hogy az elején azt hittem, hogy ellentmondásos, érthetetlen téma lesz,
meglepően konstatáltam, hogy a kapott visszajelzések új információk szükségét a jelenlegi
információk kétségbe vonása fölé helyezik. Ez a tény arra kényszerített engem, hogy
feltegyem a kérdést, vajon országunk lakói nem kezdtek-e valahogyan felébredni. Talán a
mennyeiség egy csoda folytán felemelte a magunkra hagyatottság vastag leplét és
valahogyan, csak az Ő általa ismert módon, öntudatra ébresszen és megtaláljuk a lelki és
emberi integritásunkat.
A párbeszédet, amit ezzel a fénylénnyel történt egynéhány találkozásomkor
lefolytattam, három részre osztottam, hogy bizonyos fejezetekbe szedjem az
információkat.
Dávid a következőt üzeni, és ezt ugyanúgy adom át, ahogy tőle kaptam:
„Mi emberek arra voltunk tanítva, hogy az Igazságot a körülöttünk levők szájában
keressük, hogy Istent az égben keressük, hogy embereknek tartsuk magunkat, akik
hibákat követnek el, hogy rosszat cselekedjünk, és aztán megbocsájtásért esedezzünk,
hogy álarcokat vegyünk fel, hogy másoknak tetszelegjünk. Ezeknek a tanításoknak most el
kell tűnniük. Az Igazság bennünk lakózik, ahogy Isten is; emberek vagyunk, de a
tökéletesedés útját járjuk, jóvá kell válnunk, hogy a jó felénk fordulhasson, saját magunkká
kell lennünk, hogy azok lehessünk, akik voltunk. Senkire, rám és másokra, hozzám
hasonlóakra sem hallgathattok vakon. A szavaknak a lelken és az elmén keresztül kell
keresztülhatolniuk, mert a szívben található az Igazság Szent Helye. Ahhoz az elmének
nincs hozzáférése, és egyetlen elme se juthat be oda. Így tehát azt mondom nektek, hogy
lélekkel hallgassatok, szívvel gondolkodjatok és Istenben éljetek.”

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

ORIANA FALLACI – HA MEGHAL A NAP
FORDÍTOTTA
KARSAI LUCIA
ORIANA FALLACI

HA MEGHAL A NAP
REGÉNY
EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST 1984
ORIANA FALLACI: SE IL SOLE MUORE ©1965 RIZZOLI EDITORÉ, MILANO ~ HUNGÁRIÁN TRANSLATION© KÁRSAI LUCIA, 1»7I
MÁSODIK KIADÁS
Apámnak, aki nem akar a Holdra menni, mert a Holdon nincsenek virágok, se halak, se madarak. Theodor Freemannek, aki meghalt, megölte egy liba, miközben repült, hogy a Holdra jusson. Űrhajós barátaimnak, akik a Holdra akarnak menni, mert talán meghal a Nap.
ELSŐ RÉSZ
ELSŐ FEJEZET
A kő nem látszott, annyira buján sűrű volt a fű, megbotlottam benne, és elvágódtam az út mentén. Senki nem jött segítsé­gemre. De ki is jött volna? Nem járt senki az úton, talán a város többi útjain sem. Senki rajtam kívül. Senki nem volt, senki, akinek két lábfeje és két lábszára lett volna, teste a két lábszárán és feje a testén; csak olajozottan, rendben, állandóan egyforma sebességgel és egyforma távolságban tovasikló autók voltak, de nem ült bennük egyetlen férfi, egyetlen asszony sem. A volánnál ugyan emberi alakok ültek, de olyan mozdu­latlanul, olyan mereven, hogy bizonyára nem emberek voltak, hanem automaták, robotok. Vajon nem tud-e a modern tech­nika velünk teljesen azonos robotokat gyártani? S a robotgé­peknek vajon nem az-e a legfőbb törvényük: „mindig tudd, hogy nem szabad az emberek cselekvéseibe avatkoznod, hacsak az emberek nem kérik beleavatkozásodat”? Talán kér­tem én valamiféle beavatkozást? Ellenkezőleg. Feküdtem az út mentén húzódó gyepsávon, kínomban lángolt az arcom, és csak abban reménykedtem, hogy senki nem vesz észre, hogy nem nevetnek ki. És a robotok engedelmeskedtek: olajozot­tan, rendben, állandóan egyforma sebességgel és egyforma távolságban siklottak el, elektronikus számítóberendezésük­től meg sem kérdezték, hogy az a nő ott néhány lépésnyire tőlük vajon meghalt-e vagy él, és ha él, miért nem kel fel. Nem keltem fel, mert valami képtelen, iszonyatos dolgot vettem észre; annak a fűnek nem volt fűillata.
Belefúrtam az orrom, szagoltam. Nem, nem volt fűillata, semmilyen illata nem volt. Hüvelykujjam és mutatóujjam közé fogtam egy szálat, meghúztam. Nem szakadt ki gyöke­restül, egyáltalán el sem szakadt. A tövénél turkáltam ujjaim­mal, a földet kerestem. Nem, egyetlen rögöcskét sem érinthet­tem; milyen furcsa. Pedig föld volt ott, földszínű és földnemű anyag. És az odaültetett fű is fű volt, fűszínű és fűnemű, lágy, friss fű, meg is locsolták valami ügyes öntözőszerkezettel, hogy zöld maradjon, növekedjék, uramisten, csak nem láz­álom ez, álmodom, ez a gyep itt gyep, igen, bizonyosan az… Gyep volna? Ismét belefúrtam az orrom, szagoltam. Ismét hüvelykujjam és mutatóujjam közé fogtam egy szálat, meg­húztam. Ismét tövénél turkáltam az ujjammal, a földet keres­tem, aztán, mintha késszúrás hatolna az agyamba, a gyanú bizonyossággá vált. Műanyagból volt a gyep. Igen, műanyag­ból. És a rétek, amelyeket azokban a napokban láttam, min­den gyepsáv az utak mentén, a mezők az autóutak szélén, a virágágyak a házak, a templomok, iskolák előtt, a gyepsző­nyegek, melyeket kertészek gondoztak, öntöztek, ápoltak, akár az eleven füvet, az igazi füvet, a füvet, amely születik és meghal – mind műanyagból volt. Hatalmas műanyag takaró, sosem született és sosem pusztuló fűből – rossz tréfa! I
Mint akit ezer darázs csípett meg, úgy ugrottam fel, vissza­futottam a szállodába, feltéptem a szobám ajtaját, és majdnem ráestem az előtérben díszelgő kaktuszra. Hatalmas kaktusz volt: zöld, nedvdús, tele tüskékkel s a csúcsán egy virággal. Először a virágot tapogattam meg, hajlítgattam, nyomorgat­tam: épségben maradt. Ujjamat a tüskék közé dugtam, a húsát nyomkodtam, könyörögve, hogy bocsásson ki egy cseppet a nedvéből; válaszul gumi rugalmasságát érezhettem. Mind­két kezemmel belemarkoltam a tüskéibe, kétségbeesetten rimánkodtam, hogy szúrjanak meg, mondják, hogy tévedtem; csak lágyan megcsiklandoztak, alumíniumból voltak a tüskék, hegyük tompa. És a fikusz a folyosón? Természetesen hamis. És a sövény ott a kertben? Természetesen az is hamis. És talán hamisak a fák is, amelyek körül sosem szálldostak muslincara­jok, sem madarak: minden fűszál, minden faág, minden levél hamis volt ebben a városban, ahol semmi sem született, nőtt, halt meg zölden. Hamisak a margaréták, azaleák, rododendro-nok. Hamisak a rózsák abban a vázában, hamisak…
A váza a televízió tetején állt, s amikor odaléptem, már nem volt bennem remény, sem kétség. Lassan kihúztam egy rózsa­szálat, arcomhoz emeltem, majd visszaejtettem, és a rózsa azt mondta: krakk!, és ezernyi hajszálvékony üvegdarabkára hul­lott. Jeges dér feküdt a padlón és egy cseppnyi fény. Megér­keztem Los Angelesbe, az első állomásra utamon a jövő és önmagam felé.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

ARYANA HAVAH
Inuaki, a bennem élő reptilián
Megrázó vallomások a Föld múltjáról, jelenéről és jövőjéről
ORFEU 2000, BUKAREST, 2008

3
Először is szeretnék egy pár szót mondani magamról. Nem vagyok könnyű
személyiség, ellenkezőleg, egyike vagyok azoknak az embereknek, akik keresnek,
kutatnak, kritizálnak és nem annyira a tudományos megállapításokra helyezik a logikát,
mint inkább a saját megélésekre és tapasztalatokra. Nem mondhatom azt, hogy kezdő
lennék a paranormális jelenségek terén, mivel még gyermekkorom óta üzeneteket kapok,
de a végzettségemből kifolyólag először a beszélgető társ hibáira figyelek és csak utána a
képességeire.
El kell mondanom, hogy pszichológus vagyok és nagy részben gyermekekkel
foglalkozom. Minden korosztályból és minden szociális kategóriából jönnek hozzám
gyermekek. Vannak olyan gyermekeim, akiknek a szüleit tanítani kéne és olyan
gyermekeim, akik komoly beilleszkedési gondokkal küszködnek. Egyesek önmagukba
zárkóznak (introvertáltak), mások gazdag érzelmi megnyilvánulásokat mutatnak, de
mindannyian szellemi lények, akik arra törekednek, hogy az emberi feltételeknek eleget
tegyenek és megpróbálnak e bolygó frekvenciájára hangolódni, hogy beilleszkedjenek a
társadalomba és tagjai legyenek annak.

Érdemes továbbolvasni a bejegyzés folytatását »

Válassz!
Havi bontásban
Napi bontásban
július 2014
H K S C P S V
« jún    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  
Infók

Egyelőre a könyvek eleje olvasható itt, utána wml formában lesz, mert valami miatt az sql adatbázis belerokkan a sok(?) adattól.
Megpróbálok rájönni a hiba okára, addig olvassátok így. Kipróbáltam, szerintem szuper :-D

Hírdetések
Szavazás

Egy fájlba letölthetők legyenek a könyvek?

View Results

Loading ... Loading ...